Szentgyörgyi Elvira: Zita vendégjátéka Budapesten

Örömmel jelentjük, hogy a színház- és mozilátogató publikum első számú kedvence: Szeleczky Zita megszakította üdülését és váratlanul Pestre érkezett, csupán egyetlen napra, mama-látogatóba. Kedves kötelességünknek tartjuk, hogy helytelenül és színtelenül közvetítsünk: mi történt Zitácska egynapos pesti vendégszereplése alatt…

A kora délelőtt a mama társaságában telt el, részint azzal, hogy Zita megnézte az operában a Veronai szerelmesek  főpróbáját. Kíváncsi volt egyik legnagyobb sikerű szerepének, a Júliának zenés változatára. A zenés változat – név szerint Warga Lívia – annyira megtetszett a prózai Júliának, hogy az első felvonás végén szaladt a telefonhoz, a második után pedig egy óriási csokor virággal a kezében sietett köszönteni az ellen-Júliát…

Délben jóétvággyal végigette a családi ebédet (a mama főzte!), és jóformán még le sem nyelte az utolsó falatot, rohant ki a Szigetre. Meghallotta, hogy ott süt a nap, virágoznak a fák és komoly tavasz van. (Galyatetőn ugyanis még zimankóban volt a tavasz…) Ez a kis ebédutáni pihenés remekül sikerült: Zita virágot szedett, andalgott a romok között, hallgatta a vízesés susogását, aranyhalakat fogott, minden fára felmászott és minden sétányon végignyargalt, felkapaszkodott a Víztorony tetejére, hempergett, hancúrozott, ugrándozott, kacagott, boldog volt… egyszóval orvosi előírás szerint, tökéletes nyugalomban töltötte el a délutánt.

Hogy mégse maradjon egész tétlenül, este belátogatott a Madách Színházba és megnézte a Domino előadását. Miután három felvonást végigtapsolt, előadás után felkereste a kollégákat és személyesen gratulált a szezonvég legsikeresebb darabjához. Sennyeinek eldicsekedett, hogy két kilót hízott, Várkonyit meghívta Galyatetőre síelni, mindenkihez volt egy kedves szava, utána jókedvűen elviharzott. Visszautazása előtt pár perccel közölte a Színházi Magazin szerkesztőségével, hogy címet változtatott: holnaptól kezdve nem az útkaparóházban lakik, hanem a Nagyszállóban.

Természetesen nem mint pihenésre szoruló üdülő, hanem úgy, mint munkára szomjas, makkegészséges, friss, vidám és ennivalóan aranyos Zita.

(U.i. Lapzárta után értesültünk, hogy a Galyatető című hegyoldal és kapcsolt részei – Zita visszatérésének örömére
– elhatározták a tavaszi virágbaborulást. Holnaptól kezdve ott is andalító, igazi május lesz…)

(Színházi Magazin, 1942/22.)